North Carolina osztályú csatahajó
Article
June 27, 2022
Az észak-karolinai osztály két gyors csatahajóból, az Észak-Karolinából és a Washingtonból álló csoport volt, amelyeket az Egyesült Államok haditengerészetének építettek az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején. Az 1930-as években egy új csatahajó-osztály tervezése során az amerikai haditengerészetet erősen korlátozták a nemzetközi szerződések korlátozásai, amelyek azt a követelményt tartalmazták, hogy minden új tőkehajó standard vízkiszorítása 35 000 LT (35 600 t) alatt legyen. Ez a korlátozás azt jelentette, hogy a haditengerészet nem tudott olyan tűzerővel, páncélzattal és sebességgel rendelkező hajót építeni, mint amilyenre vágyott, és az ebből eredő kiegyenlítő bizonytalanság azt jelentette, hogy a haditengerészet ötven, egymástól eltérő konstrukciót mérlegelt. Végül az Egyesült Államok Haditengerészetének Igazgatótanácsa kinyilvánította, hogy előnyben részesít egy 30 csomós (56 km/h; 35 mph) csatahajót, amely gyorsabb, mint bármelyik amerikai szolgálatban, és amelynek fő akkumulátora kilenc darab 14 hüvelykes (356) mm)/50 kaliberű Mark B fegyverek. A testület úgy vélte, hogy ezek a hajók kellően kiegyensúlyozottak lesznek ahhoz, hogy hatékonyan felvegyenek számos szerepet. A haditengerészet megbízott titkára azonban engedélyezte egy másik terv módosított változatát, amelyet eredeti formájában az igazgatótanács elutasított. Ehhez egy 27 csomós (50 km/h; 31 mérföld/óra) hajóra volt szükség, tizenkét 14 hüvelykes löveggel, négyszeres toronnyal és az azonos kaliberű lövegekkel szemben. A hagyományos amerikai tervezési gyakorlattól jelentősen eltérve ez a kialakítás a tűzerőt helyezte előtérbe a sebesség és a védelem árán. Az építkezés megkezdése után az Egyesült Államok egy úgynevezett „mozgólépcsőzáradékra” hivatkozott a nemzetközi szerződésben, hogy az osztály fő fegyverzetét kilenc 16 hüvelykes (406 mm)/45 kaliberű Mark 6 fegyverre növelje. Mind Észak-Karolina, mind Washington kiterjedt szolgálatot látott a második világháború alatt, különféle szerepekben, elsősorban a Pacific Theatre-ben, ahol gyors szállítócsapatokat kísértek, például a Fülöp-tengeri csata idején, és part menti bombázásokat hajtottak végre. Washington részt vett egy felszíni ütközetben is, a guadalcanali haditengerészeti csatában, ahol radarvezérelt főütegei végzetesen megrongáltak a Kirishima japán csatahajót. Mindkét csatahajó megsérült a háború során, Észak-Karolina 1942-ben torpedótalálatot kapott, Washington pedig 1944-ben ütközött Indianával. A háború befejezése után mindkét hajó üzemben maradt egy rövid ideig, mielőtt tartalékba helyezték. Az 1960-as évek elején Észak-Karolinát múzeumhajóként adták el Észak-Karolina államnak, Washingtont pedig ócskavasért szétverték.